Psalms 146

1Hallelúja! Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót! 2Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok. 3Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme: 4elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai. 5Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében, 6ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké, 7jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat; 8az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat; 9az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti. 10Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!
Copyright information for HunIMIT